Facebook Twitter
Divatosan, dinamikusan, derűsen

Gesztációs diabétesz

TERHESSÉGI CUKORBAJ 

A gesztációs diabétesz (rövidítve GDM, de 4-es típusnak is hívják) kialakulásának hátterében a terhesség során bekövetkező hormonális változások állnak. Az esetek jó részében a szülést követően elmúlik, ugyanakkor a 2-es típusú cukorbetegség előhírnökének tekinthető, ezért előfordulása esetén még fontosabb a megelőzés és a rendszeres szűrés szerepe! A terhességek közel 5%-ában fordul elő Magyarországon, azonban egyes populációkban – például az amerikai indiánoknál – magasabb, 14% körüli. 

A lappangó cukorbetegség a terhesség alatt gyakran manifesztálódik, a kialakult cukorbetegség anyagcsere-állapota pedig rendszerint romlik. Ennek oka a szövetek inzulin-érzékenységének csökkenése (inzulinrezisztencia kialakulása a placenta által termelt úgynevezett diabetogén hormonok következményeként). Bármilyen típusú cukorbetegség megléte esetén fokozott odafigyelés szükséges mind az anya, mind a magzat egészsége érdekében, mert a terhesség során előforduló kóros vércukorszint növeli a fejlődési rendellenességek kockázatát, a cukorbetegség szövődményeinek gyorsabb kialakulását és terhességi szövődmények kialakulását – például koraszülés, spontán vetélés! 

DIAGNÓZIS

A terhesgondozás során minden anyánál a 24-28. terhességi hét között cukorterheléses vizsgálatot végeznek éhgyomorra. Amennyiben a mért vércukorszint a referenciaértéknél magasabb, akkor további vizsgálatokat végeznek. A gesztációs diabétesz diagnózisa felállítható, ha:

  • a mérések során a vércukorszint legalább két alkalommal eléri, vagy meghaladja a 7,0 mmol/liter értéket,
  • a nem éhgyomorra levett vérminták esetében a vércukor értékek két alkalommal elérik, vagy meghaladják a 11,1 mmol/liter értéket.

MIRE SZÁMÍTHATUNK A DIAGNÓZIST KÖVETŐEN?

A kezelés szénhidrátban szegény diétával kezdődik, melyet szakorvos és dietetikus állít össze. Amennyiben a diéta nem elegendő a vércukorszint tartós normalizálásához, akkor a terápia inzulinadagolással egészül ki. A szájon át szedhető diabetikumok nem alkalmazhatók terhesség idején! 

terhessegi cukor

A terhesség alatti szénhidrátanyagcsere-zavarban szenvedő anyákat diabetológus szakorvos támogatja a várandósság teljes időtartalma alatt, aki rendszeresen ellenőrzi az anyagcserét és szükség esetén a terhesség egyes szakaszaihoz igazítja a bázis inzulinigényt, mely az egyes  trimeszterek során eltérően változik:

  •   I. TRIMESZTER: az inzulinigény nem nő, az éhomi vércukorszint alacsonyabb.
  •  II. TRIMESZTER: egyenletes, határozott emelkedés mutatkozik az inzulin igényben (az eredeti két-háromszorosára nő).
  • III. TRIMESZTER: az inzulinigény relatíve stagnál, a szénhidrát háztartásban viszonylagos egyensúly mutatkozik.

A szülést követően ismételt vérvétellel állapítják meg, hogy a betegség megmaradt-e vagy sem. A további gondozás az eredményeknek megfelelően történik.