Facebook Twitter
Divatosan, dinamikusan, derűsen
kameleon d tippek
Áron

Áron

Kovács Áron

a D+ alapítója

9 éves korom óta vagyok cukros. Sosem titkoltam, de nem is reklámoztam, egyszerűen természetes velejárója az életemnek, mint a hajam színe, vagy a cipőméretem. Sokan több éves munkakapcsolat után döbbentek csak rá, mikor egyszer lazán a lábamba vágtam a tűt. A döbbenet az arcukon volt a legnagyobb elismerés. "Egyáltalán nem látszik!" - mondták és ezzel egyet kell értenem! A cukorbetegség nem látszik! A teljesítmény az, ami látványos! A Dplusszal az a célom, hogy minden érintett elfogadja és elfogadtassa környezetével ezt az egyszerű igazságot: nem a cukorbetegség a gátja a teljes életnek! 33 év tapasztalatait szeretném most megosztani és egy fantasztikus csapat segítségével új kihívások fele repülni!

A nap, amikor megtudtam, hogy impotens leszek…

szerző:  dátum: 2015-02-03
A nap, amikor megtudtam, hogy impotens leszek…

Itt az ideje a sztorizgatásnak! :-)
Szóval, igen sokszor mondom, hogy kivagyok az orvosi ijesztgetésektől és azoktól a reklámoktól, ahol levágott lábak pörögnek, meg vak bácsival riogatják a cukkereket, miközben vijjog egy sziréna és egy szigorú női hang terminátori komolysággal ordítja: A cukorbetegség ölhet! Olyan ideges leszek ezektől, hogy mielőtt megölne a cukor, már rég megütött a guta!

Kamaszként kerültem egy másik orvoshoz. Mindenki mondta, ő a szakma csúcsa. Nyilván, így is volt. Szólítottak, bementem, köszöntem, leültem. Szigorú arccal nézte az eredményeimet, majd egyre hangosabban kezdte mondani, hogy mi lesz velem, ha így folytatom. A kezembe akadtak a minap azok az eredmények. Nem voltak rosszak! Nem volt ötös, ezt elismerem, de egy erős négyest adnék ma magamnak. Kamasz voltam, kit érdekelt az ötös?! Csak az érdekelt, hogy találkozzam végre egy felelőtlen lánnyal, akinek bejön a hosszú haj. Rocker voltam, ez van. :-) Figyeltem a kezelésre, nyilván, mert a szüleim bíztattak, ötleteltünk és alapelv volt, hogy nem adunk fel semmit! Szóval, nem volt annyira rossz az az adat, de persze aki maximalista, az ötöst akar kiverni a diákból, ha beledöglik is. Mármint a diák… :-)
A harmadik percben már arról mesélt nekem -nem annyira halkan- hogy ha így folytatom, megvakulok, nem fog felállni a farkam, 40 évesen impotens leszek és a legvégén vár majd rám egy DIALÍZIS – mondta e szót vészjósló hangon, ahogy egykoron a fej nélküli lovas legendáját mesélhették eleink - és akkor majd eszembe jut, hogy ő megmondta, mert a DIALÍZIS az aztán magához ránt minden olyan felelőtlen embert, amilyen én vagyok, persze csak ha így folytatom…

Kitámolyogtam az utcára és gyűlöltem ezt az egész szart! Miért üvölt velem valaki szigorúan, amikor engem szép szóval tehervonat rakodásra is rá lehet venni?! Miért mondja, hogy megvakulok, amikor én igyekszem normálisan enni, meg figyelni a dolgokra, honnan veszi, hogy 20 év múlva feláll-e a farkam, vagy csak úgy lengedez a szélben és egyáltalán: MI A FENE AZ A DIALÍZIS?!
Mert kéne tőle félnem nagyon, azt értem, de azt elfelejtette elmondani, hogy mi fán terem…. Mint a mesében: Vigyázz, mert jönnek a pomogácsok!!! - A kik?! - A pomogácsok! – Ja…jó…majd vigyázok….
Azt se tudtam, mi az, amitől halálosan kéne rettegnem!!! Arra már gondolom, nem volt idő…

A sztori végén két fontos dolgot szeretnék mondani:

  • Nem ismerek embert, aki jobban teljesít félelemből, mint ha helyesen motiválják! Mi, a D+ tagjai a motivációban és az ötletelésben hiszünk! Megoldásokat keresünk és nem vetítünk előre semmilyen rémisztő árnyat, mert az úgy is túl messze lesz ahhoz, hogy igazán “hatékonyan” féljünk tőle…
  • Aki hasonló krízisen esett át, itt legalább elolvashatja röviden, hogy mi az a dialízis (WÁHHÁHÁHÁHÁÁÁÁ), de mielőtt rettegni kezdene, inkább írjon és beszélgessünk a megoldásokról! Természetesen ez a dolog nem játék, semmi esetre sem bagatelizálnám el! De ebben az esetben nem hiszek a “jobb félni, mint megijedni”-ben! A “jobb elkerülni”-ben hiszek, ahhoz pedig semmi köze a félelemnek! Ahhoz párbeszéd kell, ötletek, tippek, tanácsok. Mi igyekszünk segíteni, ahogy az orvosok is, természetesen! Talán csak a megközelítés más egy kicsit… De az a legjobb, ha mindenhonnan elvesszük azt, ami jó! Onnan is, innen is!

Üdv: Áron

Címkék: