Facebook Twitter
Divatosan, dinamikusan, derűsen
kameleon d tippek
Lilla

Lilla

László Lilla

Diplomás dietetikus és élelmezésvezető

2012 őszén fejeztem be a tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi karán. Utolsó szemeszteremet Brüsszelben töltöttem, ottani tapasztalataim is ösztönöznek, hogy újszerű, kreatív módszerekkel oldjam meg az adódó szakmai kihívásokat. 2013 februárjától dolgozom a szakmámban: először a gyermekétkeztetés területén helyezkedtem el, majd egy ebédházhozszállító cég dietetikusa és táplálkozási tanácsadója lettem.
Azért lettem a csapat tagja, mert hiszek a D+ üzenetében.

Hiperglikémia

szerző:  dátum: 2015-02-03
Hiperglikémia
A cukorbetegeket érintő egyik legnagyobb félelem a kiugróan magas vércukorszint, azaz hiperglikémia. Emlékszem, mikor kiengedtek bennünket a kórházból, anyukám majdnem mentőt hívott, amikor először mértünk 16 mmol/l körüli vércukrot.

A hiperglikémia jellegzetes jelei közé tartozik a szomjúság, a gyakori, bő vizeletürítés, acetonos lehelet, fáradékonyság, ingerlékenység. A tartósan fennálló extrém magas vércukorszint ketoacidózisos kómához vezethet (a ketontestek felszaporodása miatt kialakuló életveszélyes állapot), ezért fontos hogy időben kezeljük a problémát. Hosszú távú szövődményei a fogyás, a vese, a szem károsodása és a gyakori fertőzések.

Kialakulásának több oka is lehet: túl sok szénhidrát fogyasztása, kevés inzulin beadása (vagy II-es típusú diabetesnél a gyógyszer kimaradása), stressz, betegség, műtét, bizonyos gyógyszerek, a fizikai aktivitás elmaradása, illetve a hajnali jelenség és a Somogyi-hatás is eredményezheti.

Legyünk résen, előfordulhat az is, hogy fals eredményt mértünk, vagy, hogy az inzulinnal van a probléma (például megfagyott, vagy a tű vagy a pen hibája miatt nem adagolódik megfelelően).

Cukorbetegként nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, ezért az elsődleges cél, hogy egy biztonságos tartományon belül tudjuk tartani a vércukorszintünket. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy elkerüljük a szélsőséges értékek között ugráló vércukorértékeket.

Ijesztő lehet, ha nagyon magasat mérünk, de elengedhetetlen hogy ilyenkor is hidegvérrel, megfontoltan lépjünk. Egy időben én is gyakran kapkodtam, amikor extrém magas cukrot mértem, de az évek során azt tapasztaltam, hogy ilyenkor a legjobb szépen fokozatosan csökkenteni a vércukorszintet. Erre több módszert is választhatunk, de – szintén saját 'élmények' alapján – azt javaslom, hogy egyszerre csak egy dolgot csináljunk.

Például, ha ebéd előtt mérünk magas vércukrot, több megoldás közül választhatunk: emelünk az étkezéshez adott inzulin mennyiségén, várunk 15-20 percet az étkezéssel, vagy kevesebb szénhidrátot fogyasztunk a szokásosnál. De! Ne próbálkozzunk mindezzel egyszerre, hiszen ezzel áteshetünk a ló túloldalára, és hipoglikémiát is előidézhetünk. Utána pedig jó eséllyel következik szervezetünk válasza – a máj glikogénraktáraiból glükóz szabadul fel –, az újabb hiperglikémia, és kezdhetünk mindent elölről.

A vércukorcsökkentés másik módja a testmozgás – ez azonban csak addig hatásos, amíg a vércukorszint nem éri el a 15 mmol/l értéket. Fokozottan figyeljünk ilyenkor a bőséges folyadékbevitelre tiszta víz formájában. Tartsunk otthon tesztcsíkot, amellyel ellenőrizhetjük, hogy van-e cukor a vizeletben. Ha a ketoacidózis tünetei jelentkeznének (acetonos lehelet, hányás, kipirult arc, zavartság, gyors és mély légzés), sürgős kórházi kezelésre van szükség.