Facebook Twitter
Divatosan, dinamikusan, derűsen
kameleon d tippek
Áron

Áron

Kovács Áron

a D+ alapítója

9 éves korom óta vagyok cukros. Sosem titkoltam, de nem is reklámoztam, egyszerűen természetes velejárója az életemnek, mint a hajam színe, vagy a cipőméretem. Sokan több éves munkakapcsolat után döbbentek csak rá, mikor egyszer lazán a lábamba vágtam a tűt. A döbbenet az arcukon volt a legnagyobb elismerés. "Egyáltalán nem látszik!" - mondták és ezzel egyet kell értenem! A cukorbetegség nem látszik! A teljesítmény az, ami látványos! A Dplusszal az a célom, hogy minden érintett elfogadja és elfogadtassa környezetével ezt az egyszerű igazságot: nem a cukorbetegség a gátja a teljes életnek! 33 év tapasztalatait szeretném most megosztani és egy fantasztikus csapat segítségével új kihívások fele repülni!

Szégyen és kamu

szerző:  dátum: 2015-01-26
Szégyen és kamu
Mindjárt kiteregetem a családi szennyest :), de előtte fontos leírnom az induló gondolatsor apropóját! Megdöbbenve hallottam a felmérésről, mely szerint a cukorbeteg naplók (amibe a cukkerek beírják a vércukor méréseik eredményeit napló szerűen) négyötöde kamu!!! A cukkerek nagy része meghamisítja, kerekítgeti, kozmetikázza a saját méréseit a saját naplójában!

Arról, hogy egy orvos kb. ezen napló alapján kezeli a cukkert, még később beszélnünk kell, de ami engem ebből most jobban érdekel, az a SZÉGYEN.

Mi másért hamisítaná bárki a saját mérési adatait, ha nem azért, mert szégyelli a doki előtt a rossz méréseit! Ne szégyellje senki most magát ezért, nem fogom szívni a vérét, hisz teljesen értem ezt a fajta szégyenérzetet, vagy orvosnak való "megfelelni vágyást" - éreztem én is ilyet - de itt az ideje leszámolni vele!!! Mert hülyeség.

A szégyenérzet csírája kicsi korunk óta bennünk van. Luca 9 hónapos és már szégyenlősködik. Nagyon cuki, de ahogy senki, ő sem áll majd meg ennél a pontnál. Szégyellni fogja bizonyos testrészeit, egy-két kerekebb, vagy laposabb formát, a kudarcait és egy bizonyos korban a szüleit is, persze! Mondjuk ehhez igyekszem én is muníciót adni neki... A meztelen motorozásom kezdetnek egész jó lesz! :) De komolyra fordítva a szót: egy csomó dolgot szégyelltem és szégyellek most is az életem során. Emlékszem, gyerekkoromban utáltam egy anyajegyet az arcomon, ezért anyám alapozójával eltüntettem és azt néztem, mennyivel jobb ez így..

Azután sóhajtva- hisz mégsem sminkelhetem magam – letöröltem és úgy döntöttem, cipelem tovább ezt a súlyos keresztet... :) Ma már észre sem veszem, ha megvan egyáltalán... Persze, biztos megvan, hova ment volna?! :)

Egy dolgot azonban soha, egy pillanatig nem szégyelltem: a cukorbetegséget! Soha!

Biztos az egyik nagyon megnyugtató része ennek az, hogy nem látszik!

Volt, aki megkérdezte: "Ok, nem látszik, de előbb-utóbb kiderül és, ha egy csaj ettől megijed, vagy lepattan, akkor mit csinálsz?" Voltam, vagy 13 éves öntudatos férfiállat, mert így feleltem: "Az a lány engem akkor egyáltalán nem érdekel, ilyen lányhoz nekem akkor semmi közöm!"

És meg kell mondjam, a kapcsolataimnak a 246-od rendű kérdése volt a cukorbetegség.

De az orvos előtt szégyenkezünk. Persze, ebben az is benne van, hogy ők szeretik kicsit ledorongolni a beteget, kicsi szidás, kicsi fejcsóválás, kicsi ijesztgetés, aztán kérem a következőt! Igen, ez is benne van! Ki szereti ezt arcba kapni gyerekként, kamaszként, vagy felnőttként? Senki! De nem tolhatjuk a felelősséget az orvosokra. Mi hazudunk nekik és egyszersmind várjuk tőlük a jó megoldást! Ez így sosem fog működni!!!

Kedves bajtársak! Nincs mit szégyellnünk! Rosszat mértél? Van ilyen. Elszámoltál valamit, nem figyeltél, elfelejtetted? Előfordul, mert ember vagy, nem gép –ráadásul még azok is hibáznak... Senkitől nem várható el, hogy egy ilyen bonyolult dolgot, mint a vércukorszint szinten tartása hibátlanul csinálja!

De ez nem jelenti azt, hogy ne törekedjünk rá, nem azt mondom, hogy akkor hajrá, engedjük el a problémát és hadd szóljon!

Igyekezzünk! Legyünk partnerei azoknak, akik segíteni akarnak nekünk! A saját érdekeink is ezt kívánják! De az is elemi érdekünk, hogy ne szégyelljük, ha nem sikerült, ne kamuzzunk, ne hamisítsuk meg saját adatainkat!

Olyan ez, mintha a gyerekeinket, barátainkat arra biztatnánk, hogy ha valamivel gondjuk van, ne osszák meg velünk, ne legyenek őszinték, hanem hazudjanak, hamisítsanak, magyarázzák szépre a dolgokat, azt' jó napot!

És ezt ugye, senki nem akarja! Kitettem a heti legrosszabb mérésemet.

Csók: Áron