Facebook Twitter
Divatosan, dinamikusan, derűsen
kameleon d tippek
Áron

Áron

Kovács Áron

a D+ alapítója

9 éves korom óta vagyok cukros. Sosem titkoltam, de nem is reklámoztam, egyszerűen természetes velejárója az életemnek, mint a hajam színe, vagy a cipőméretem. Sokan több éves munkakapcsolat után döbbentek csak rá, mikor egyszer lazán a lábamba vágtam a tűt. A döbbenet az arcukon volt a legnagyobb elismerés. "Egyáltalán nem látszik!" - mondták és ezzel egyet kell értenem! A cukorbetegség nem látszik! A teljesítmény az, ami látványos! A Dplusszal az a célom, hogy minden érintett elfogadja és elfogadtassa környezetével ezt az egyszerű igazságot: nem a cukorbetegség a gátja a teljes életnek! 33 év tapasztalatait szeretném most megosztani és egy fantasztikus csapat segítségével új kihívások fele repülni!

Édes gyermekeink néha cukrosak is…

szerző:  dátum: 2016-01-07
Édes gyermekeink néha cukrosak is…
Kezdjük a sötét oldallal, hogy legyen hova eljutnunk! A cukorbetegséget érthető módon félelem lengi körül. Aki nem sokat tud az egészről, annyit azért biztos gyanít, hogy macerás dolog cukrosnak lenni.

És ki szereti a macerát?! – abból jobb mindig kimaradni. Csakhogy – folytatom vészterhes hangon – a betegség nem válogat! Vannak emberek – ismerek egyet, az én volnék – aki gyárilag taszítja a macerás dolgokat, de ez sajnos egyoldalú idegenkedés, ugyanis a diabétesz kifejezetten szimpatikusnak találhatott, mert 9 éves koromban keblére ölelt. Van, akit korábban, van, akit később, mondom: nem válogat.
Mi viszont – (most jön a felemelkedési szakasz) – válogathatunk! Választhatunk hozzáállást, eszközöket, felfogást, orvost és életcélt is. Rövid egy cikk ahhoz, hogy kifejtsem mennyi mindennel segíthetjük gyermekünket, hogy megbirkózzon a cukorbetegséggel, de néhány lényeges dolgot sorra kell vennünk.

1 Lélekápolás
Nem csak a biológiai kezelésre van szükség, a lelki iránymutatás is legalább annyira fontos, talán a legfontosabb dolog egy cukros életében. Amikor kiderült, hogy cukros vagyok, nekem ez a mondat segített, és azóta a legnehezebb pillanatokban is átlendít mindenen: „Kisfiam, nem beteg vagy, hanem cukros!” – mondta apám. Nem könnyű egy gyermeknél elérni azt, hogy ne legyen betegségtudata, viszont ne is hanyagolja el a kezelését.

2 Önállóság
A friss cukros gyermeket szoktatni kell a „csináld magad”mozgalomhoz, természetesen szigorúan az életkorának megfelelően! Nem kényeztethetjük el folyamatos kontrollal, mert akkor gyermekünk nem sajátítja el sohasem a belső figyelmet, nem tanul meg olvasni a szervezet jelzéseiben, nem szólal meg benne a vészcsengő.

3 Kísérletezés
Nem csak mi kényeztethetjük el folyamatos ápolásunkkal gyerekünket, hanem fonák módon a remek orvosi eszközök is. Amikor még nem voltak vércukormérők a háznál, kénytelenek voltunk figyelni a testünk által küldött jeleket és nyilván nem hajszálpontosan, de ma is tudjuk mennyi a cukrunk. Mert a test küldi a jeleket, csak figyelni kell rá! Ha valaki kicsi korától a műszerre bízza magát, mert az pontos, akkor elveszítheti a pontatlanabb, de mindig kéznél lévő „belső iránytűjét”!

4 Orvos
A lelki támasz mi vagyunk, de orvos nélkül nem megy! Merjünk kérdezni, tanuljunk, ötleteljünk, hiszen az eszközöket és a tudás egy fontos részét a dokitól kapjuk. De ne feledjük, a cukorbetegség az egyensúlyról szól!