Facebook Twitter
Divatosan, dinamikusan, derűsen
kameleon d tippek
Áron

Áron

Kovács Áron

a D+ alapítója

9 éves korom óta vagyok cukros. Sosem titkoltam, de nem is reklámoztam, egyszerűen természetes velejárója az életemnek, mint a hajam színe, vagy a cipőméretem. Sokan több éves munkakapcsolat után döbbentek csak rá, mikor egyszer lazán a lábamba vágtam a tűt. A döbbenet az arcukon volt a legnagyobb elismerés. "Egyáltalán nem látszik!" - mondták és ezzel egyet kell értenem! A cukorbetegség nem látszik! A teljesítmény az, ami látványos! A Dplusszal az a célom, hogy minden érintett elfogadja és elfogadtassa környezetével ezt az egyszerű igazságot: nem a cukorbetegség a gátja a teljes életnek! 33 év tapasztalatait szeretném most megosztani és egy fantasztikus csapat segítségével új kihívások fele repülni!

A főszereplő én vagyok

szerző:  dátum: 2015-12-26
A főszereplő én vagyok
Egy kedves barátom megemlítette, írhatnék arról, mi a teendő azokkal a cukrosokkal, akik
nem vesznek tudomást arról, hogy foglalkozni kell a cukorbetegségükkel, mert előbb-utóbb
ráfaragnak. Milyen lesz az ő filmjük?

Előbb-utóbb ráfaragnak
Eszembe jutott egy idős férfi, akivel egy cukker rendezvényen beszélgettem.
Tejfüggő volt, ő legalábbis így írta le magát. Na, ilyenről se hallottam még...
Elárulta, hogy borzalmas magas cukrokat mér és a dokija sem tud vele mit kezdeni.
– Na ez meg hogy lehet?! – kérdeztem.
– Hát úgy, – jött a válasz – hogy délutánig egész jól bírom, betartok mindent, de
azután nem tudok uralkodni magamon és elkezdem inni a tejet!
– Mégis mennyit?! – kérdeztem kicsit mosolyogva, mert látva az úr bűnbánó,
szégyenkező arcát, kezdtem magam kicsit kívülről gyóntató atyának látni, ami
valljuk be, nem az én asztalom.
– 3-4 litert simán – vallotta be megtörten.
Upsz... A vigyorom kicsit leesett az arcomról. Számoljunk csak! Egy liter tejben
van 50 gramm szénhidrát, tehát a bácsi esténként (úgy az étkezésen felül)
plusz 200 gramm szénhidráttal fellövi a cukrát valahová a Hubble űrteleszkóp
mellé és csodálkozik, hogy kiakad a műszer. Tudja, hogy ez nem oké, mégis
ez megy minden áldott nap.
– És miben tetszik reménykedni?! – kérdeztem, mikor elárulta, hogy ért ő mindent,
de a tejről nem tud lemondani.
– Nem tudom – jön a válasz – valami csak lesz, bár a szemem már kicsit oda van.

Ez a bácsi is főszereplő. Van egy saját filmje, abban él! Nem is gondolja, hogy
simán kiírják a történetből! Van benne is, de bennünk is egy kitartóan duruzsoló
hang, hogy velünk az biztosan nem történik meg, ami mással, hogy az én sorsom
nem lehet ilyen. Valahogy megúszom! Feltalálják,meggyógyítják, beültetik, kitalálják,
megoldják és én csak mosolyogva sétálok tovább a főszereplőknek kijáró
öltöző felé... Vagy nem.

Senkit nem lehet akarata ellenére megváltani és gyógyítani sem. Ha makacsul
kitart valaki a Főszereplő Sérthetetlen Státusza (FSS) mellett, legfeljebb majd
úgy jár, mint az a főszereplő, aki a filmje első percétől halott volt. Csak neki nem
szólt senki...