Facebook Twitter
Divatosan, dinamikusan, derűsen
kameleon d tippek
Áron

Áron

Kovács Áron

a D+ alapítója

9 éves korom óta vagyok cukros. Sosem titkoltam, de nem is reklámoztam, egyszerűen természetes velejárója az életemnek, mint a hajam színe, vagy a cipőméretem. Sokan több éves munkakapcsolat után döbbentek csak rá, mikor egyszer lazán a lábamba vágtam a tűt. A döbbenet az arcukon volt a legnagyobb elismerés. "Egyáltalán nem látszik!" - mondták és ezzel egyet kell értenem! A cukorbetegség nem látszik! A teljesítmény az, ami látványos! A Dplusszal az a célom, hogy minden érintett elfogadja és elfogadtassa környezetével ezt az egyszerű igazságot: nem a cukorbetegség a gátja a teljes életnek! 33 év tapasztalatait szeretném most megosztani és egy fantasztikus csapat segítségével új kihívások fele repülni!

Egy mondás upgrade-je

szerző:  dátum: 2015-07-29
Egy mondás upgrade-je

Akkora közhellyel kezdem, hogy még én se olvasnám tovább ezt az írást, de kérlek, türelem – adj neki egy esélyt!
“Minden kezdet nehéz!”
– Na most ne add fel!!! - tudom, hogy hangzott, de olvass tovább! :)
Szóval, ha nem hallottam már ezt a mondást ezerszer, akkor egyszer sem, de furcsa, hogy megérinteni csak most érintett meg...
Akartam egy posztot írni arról, ami most történik velem, bennem és már fogalmazgattam a dolgot, amikor bevillant, hogy minden, amit le akarok írni, tulajdonképpen három szóval összefoglalható: Minden kezdet nehéz!

Ez az eddig üres három szó most mégis - így az életem felén – feltöltődött tartalommal! Erőt ad, boldogságot és optimistává tesz!
És köze is van a diabéteszhez, meg nem is. Na, ezeket szeretem a legjobban! Ha csak arról szólna, nem szeretném...
Az a baj, ezzel a mondással, hogy nem folytatódik. Megállapít valamit rideg távoltartással és nem úgy folytatódik, hogy: “Minden kezdet nehéz, de.....”
Pedig a lényeges rész ezután jön!

Az elmúlt néhány hónapban elég sokat mozgok. Elhatároztam, hogy hitelesen kell képviselnem valamit, amiben hiszek, hogy nem elég valamiről regélni, ha nem tudjuk megélni és ez bizony sok “kezdettel” jár!
Hogy konkrét legyek, az első futásom talán 3 kilométeres volt és szenvedtem, mint a kutya, de ma már magától értetődőnek tűnik, hogy egy félmaratont bármikor lefutok és ami a legdurvább: élvezem!
Az elején ezt el sem tudtam képzelni! “Oké, oké lefutni majd lefutom”, de biztos nagyon szenvedős lesz, meg unalmas, meg fárasztó, röviden borzalmas! A vicc az, hogy az első 3 kilométert utáltam, a 21-et ma már élvezem! Nem a táv a lényeg, hanem az a különbség, ahogy megélem a dolgot!
A bevállalt triatlon miatt egy hónapja elkezdtem rendszeresen úszni. Nem a nulláról, persze, gyerekkoromban sokat úsztam, de felnőttként az ember nem úszik távot! Beúszik a matracig, a gyerekig, azt jónapot!
Az első úszás edzésemen 100 méter után az életemért küzdöttem! Nem viccelek! Úgy elfáradtam a szokatlan terheléstől, hogy legszívesebben a fülemen vettem volna a levegőt, de az is vízben volt... El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz itt augusztusban... 1500 métert fogok leúszni, csak olyan nagymamásan kitartott fejjel, mellúszásban –gondoltam én és ez még a legoptimistább gondolatom volt!
A kezdés nehézsége hatalmas erővel táplálja kishitűségünket, esélytelennek érzünk mindent!
Ez óriási hiba!
A harmadik edzésen 50 percen belül úsztam le a távot, a felét már gyors úszásban és nem küzdöttem az életemért! A harmadik edzésen! Ez a rész jön a “Minden kezdet nehéz, de” után!
Hogy az ember elképesztő sebességgel tanul, veszi fel a fordulatszámot és olyan gyorsan történik a változás, amit az elején elképzelhetetlennek gondolt!


Szóval a jó hír az, hogy ugyan minden kezdet nehéz, de :
- baromi gyorsan fejlődünk!
- szeretni fogunk utált dolgokat!
- sokkal többre vagyunk képesek, mint hinnénk!
- mindig lesz jutalma, ha a kezdésből folytatás lesz, ez törvényszerű!
- értelmet nyernek dolgok, amikről hallottunk már, de sosem éltük meg!
- a tétel általánosan igaz: bármit csinálsz, ha nem adod fel: célba érsz!


Cukkerként újra kell kezdenünk sok mindent. Hirtelen sok és sokféle lesz a “kezdet” ami tényleg nehéz: szabályok, tilalmak, önmérséklet, ismeretlen dolgok...
De szuper dolog azt megélni, hogy a kezdet után nem a sors, a jóisten, vagy a szerencse dönti el, hogy hogyan folytatódik a történet, hanem egyszerűen NEM TUD máshogy történni!!! Csak úgy, hogy minden könnyebbé, tartalmasabbá, élvezetesebbé válik!
Eddig sem kezdtem kevés dologba életemben, de ezzel az élménnyel még éhesebb lettem az új kezdetekre!
Jelenleg egy szuper versenybringát tekerek vadul és mit tagadjam, még a nehéz kezdés fázisában vagyok: kemény a nyereg, töri a s...-em, fáj a nyakam a támaszkodástól, tiszta seb a lábam a fémpedál helytelen használatától, de igazából már most, a szenvedős szakaszban is mosolygok, mert tudom, hogy a dolog automatikus! Nemsokára kegyetlen jó lesz!

A végére csak annyit, hogy ámulva nézem én is és mások is, hogy gyerekeink milyen elképesztő gyorsan sajátítanak el dolgokat, milyen könnyű már az a “kés -villa”, meg az a “köszönöm – kérem”, ami baromi nehezen ment az elején és eközben elfelejtjük, hogy gyerekek voltunk mi is és ez a folyamat nem szűnt meg: ugyanolyan érvényes ránk is, ma is!


Szóval, alkalmazzunk a “Minden kezdet nehéz” helyett új mondást: “Minden folytatás fantasztikus!

Hajrá!